Instruktori tábor Győrben

2017. február 24 és 26-a között került megrendezésre a Magyar Ju Jitsu Szövetség instruktori tábora, ahol a Szentendre és az Óbudai Ju Jitsu Dojót sensei Szeifert Csaba, sensei Tatai Krisztián és sensei Kluka Borbála képviselte. Ezúton is szeretnénk megköszönni, minden mesternek, hogy áldozatos munkával lehetővé tette számunkra, hogy tanulhassunk, együtt lehessünk, és közösen gondolkodhassunk a Ryu-n!

A Magyar Ju Jitsu Szövetség oldalán  olvashatjátok el a program részletes beszámolóját, de soke Kelemen István gondoltait szeretnénk ezen a felületen is megosztani veletek. http://www.jujitsu.hu/index.php?mm=1&sm=12&mod=hir_new&ny=17&nid=9

“Közel negyven éve nyúzom magamat és azokat, akiket az „út” tényleg
érdekel, hogy mi is az a ju jitsu? A válaszok keresése és megtalálása
nem egyszerű, különösen akkor, ha egy ryuba vagy más néven egy iskolába
szerveződtünk az idők során. Erről (is) szólt ez a tábor… Nem hosszú
hétvégi pihenőre jöttünk össze. Kérdésekre kellett választ találni a
tatamin és a gondolatébresztő megbeszéléseken egyaránt.A mi iskolánk
soha nem volt egy egyszerű útja az önmegvalósításnak. Egyszerre kell
cselekedni, gondolkodni, közösséget alkotni és felmutatni valamit
belőlünk, ami az igaz oldalunk. Tehát a mi ju jitsunkról (utunkról)
beszélgettünk jó sokat és ami legalább ilyen embert próbáló, a tatamin
mindezeket megjeleníteni, őszintén, keményen, hatékonyan,
összefüggéseiben. Az instruktori képzéseken nem csak a tatamin izzadunk
meg, hanem a gondolataink csokorba szedése okozta erőfeszítések
hatására is. (Aki nem próbálta még a feltett kérdéseimre a válaszokat
megadni, annak nincsenek elképzelései az Inkvizícióról…) A gondolat, a
szó, és a tett egysége kell, hogy megjelenjen amikor a mi ju jitsunkat
gyakoroljuk, illetve oktatjuk. A lélek nélküli ju jitsu csak pusztán
bunyó. (Még az is lehet, hogy rossz bunyó.) Az eltelt évtizedek alatt
ez az instruktori gárda példáját adta az összetartásnak. Igényét annak,
hogy magas színvonalon művelje a számára legkedvesebb harcművészetet.
Ebből adtunk egymásnak ízelítőt. A fejlődésünk – a külső és a belső is,
a technikai, és a szellemi – ma már teljesen természetesen érhető tetten
az ilyen közös összejöveteleinken. Nem a „süketek párbeszéde” zajlik
közöttünk! Ha meg tényleg nem, annak az oka, hogy sok-sok év alatt
kialakult a közös „nyelvünk” a saját ryunk. Köszönöm az áldozatos
munkátokat!” OSU! K.I.

inst173

Kategóriák: Rólunk

Hozzászólások lezárva.